Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Börtön és a szépirodalom

2008.06.01
Szépirodalom és a börtön világa
 
 

 

Részleteket olvashatnak
1. Casanova (Giovanni Giacomo): Szökés az ólombörtönből
2. Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója
3. Jókai Mór: Rab Ráby
4. Eötvös József: A falu jegyzője
5. Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre
6. Szász Béla: Minden kényszer nélkül
című műveiből

 

1.
Casanova (Giovanni Giacomo)
Szökés az ólombörtönből



"Ki tudná megmondani, miért hat némely szó olyan ellenállhatatlan erővel az ember lelkére? Tegnap este még fennen hangoztattam, hogy senkitől sem félek, mert ártatlan vagyok, most pedig a "törvényszék" szóra sóbálvánnyá meredtem és gépiesen engedelmeskedtem a messer-grandénak. Csüggedten és kábultan könyököltem a rácsos ablakra; két láb széles és ugyanolyan magas volt, hat darab hüvelyknyi vasrúdból kovácsolt rács zárta el. A nyomorúságos helységben csak lehajtott fejjel tudtam állni, a zárka mindössze öt és fél láb magas volt... Biztosra vettem, hogy napszállta előtt valaki jelentkezni fog; amikor azonban meghallottam, hogy a toronyóra elütötte az éjfélt , óriási düh fogott el, kopogtam, toporzékoltam és közben hangosan ordítoztam; de a lármázás teljesen hiába való volt, több mint egy órát dühöngtem, de senki sem nézett felém... Vajon mivel szolgáltam rá e kegyetlen bánásra? Feslett életet éltem, kártyáztam, nem tettem lakatot a nyelvemre, azon járt az eszem, hogy a pillanat nyújtotta örömöket kiélvezzem, de mindebben nem láttam az állam elleni bűncselekményt... ".

Szépirodalmi Könyvkiadó
1968
Ford.: Zsámboki Zoltán
Casanova, Író, közismert kalandor. Az irodalomtörténészek nem tudták megállapítani Casanovát valóban elkövetett bűntettért zárták a hírhedt olaszországi ólombörtönbe, vagy miként ő állítja, valóban valamilyen cselszövés áldozata lett.


2.
Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója



"Zárkámban gyakran fordul meg egy Rakics nevű rác közlegény.- De de uram - úgymond - mi dolog, hogy te víg vagy, míg mások mindig búslakodnak. Mit csináltál, hogy ide hoztak? - mondom neki, hogy minden vétkem, amiért valamit leírtam, és hogy társaimat el nem árultam. - Hiszen, ha elárulod, úgy huncut volnál - úgymond - s mi vétek van abban, hogy valamit leírtál, ha magadnak írtad? S ezért akarnak-e megölni? A szegény embernek ez egyszerűen nem fért a fejébe..."

" Este egy soha nem látott legényt zártak hozzám. Jaj, uram, mondá a Zemplénből jött legény, én voltam a vice ispán kedves embere, minden hagyott dolgot elvégeztem, csak egy Kassai Ferencre nem tudok akadni, hogy annak elmondjam, amit üzent. Gyanítva, hogy az üzenet nekem szólt, tudakozódtam, hogy fest az a Kassai Ferenc... Aztán előkerestem ismertetőül karmazsin szín magyar nadrágomat, s mutattam neki, mondván, én vagyok, de nem Kassai, hanem Kazinczy a nevem. Kazinczy uram, mondta a katona, az üzenet annyi: ha az úr meg nem hal, ha kiszabadul, menjék Sopronba és vegye el Hajnóczy úr mátkáját. Nyugodtan fog menni, a hóhérbárd alá, ha tudná, hogy az ő mátkáját az úr veszi el... ".

Osiris Kiadó, Bp. 2000.
Kazinczy Ferenc író, nyelvújító 1794-ben az osztrák hatóságok az öt halálos ítélettel végződő Martinovics-ügy egyik mellékvádlottjaként tartóztatták le.


3.
Jókai Mór: Rab Ráby



"Amint az ajtó feltárula, a főporkoláb Janovics Pál uram odarohan hozzá és felszólítá, hogy adja meg magát, különben láncra verve viszik magukkal. Ráby hidegvérrel válaszolt: én fegyveres erőnek ellent nem állok, de bízom az isteni gondviselésben, hogy az igazságot győzelemre juttatja. A hajdúk kivont kardokkal, rögtön közrefogták és kikísérték az utcára... A csőcselék hujjogató kiabálása kísérte őket végig, hiszen mikor valakit így visznek, az már a közönségnél előre el is van ítélve".

"...kilenc láb hosszú, hét láb széles annak a föld alatti pinceboltnak a terjedelme, ahova nemes nemzetes Ráby Mátyás bekerült. Tizennyolcan voltak eddig, ami untig elég, ha egy színházi előadásról van szó, hanem már lefekvésnél csak úgy oldható meg a geometriai talány, hogy a legszélső alvónak háta a falon fekszik. Mármost Ráby Mátyás személyében még egy tizenkilencedik is ide jutott... Ez különben a legelőkelőbb börtön volt a vármegye házán, ami gyanítható volt abból, hogy itt telepedett meg a vén csajkos is, a "rabok atyja", akit Ráby oly régen ismert... Az is mindjárt ráismert ám, mondván, nohát édes selyem úrficskám, hát te is bekerültél a társaságba? Ezt már sosem hittem volna, hogy ennyire viszed. Hát mi van öcsém! Loptál, raboltál, vagy meg is öltél valakit? Mert nem ér semmit mi közöttünk azt mondani, ártatlan vagyok, hiszen mind ártatlanok vagyunk, mi odafönn; s eb aki rávall magára, akár másra, még deresen is. Hanem idelent pajtások között nem szabad mórikálni, hát csak rukkolj ki vele, mi jó hozott ide. Rábyt, ki ártatlan vala, megrémítette az undor, s az iszonyat, eltakarta kezével szemeit".

Uniformis Kiadó, 1990,Budapest.
Jókai a regényben egy igazságszerető vármegyei ember szörnyű megpróbáltatásait s rabságát mondja el, aki azért kerül börtönbe, mert felfedi a vármegye urainak különböző üzelmeit.


4.
Eötvös József: A falu jegyzője


"Ím, a jelen esetbe a porvári tömlöcben naponként történt számos elhalálozásokról szóltam. Volt-e valaha szebb alkalmam orvosi rendszerünkről beszélni? Egész orvosi működésünk rendszerét adhatnám elő... Egyik legnagyobb nehézsége minden magyar tárgynak abban fekszik, hogy alig találhatunk olyat, mely alkotmányos kérdésekkel a legszorosabb összeköttetésben nem állna. Nálunk a politika valóságos mindennapi kenyerünk, mellyel mindenki él és sok, kinek semmi más eledele nincs, néha a gyomrát is elrontja; nincs tárgy, melynek megértésére státusztudományi ismeretekre szükség ne volna, s nem szólhatok például főorvosomról például, hogy Taksony megyének politikai alktományos állását ide ne hozzam".

"Bámulom, hogy legalább fél mázsás vasat nem verettek a lábaimra - mondá a jegyző, hatalmukba vagyok és biztos vagyok, éreztetni fogják velem. Igaz, az ügyész mondá, hogy az embertelen bánásmód legfeljebb csak holnapig tarthat, s hogy maga kimegy az alispánhoz, ki midőn azt üzenteté, hogy Tengelyivel minden kímélettel bánjanak. Kár fáradnia - mondá Tengelyi keserűen - először, mert lépéseinek nem lesz sikere, másodszor, mert azon ponthoz juttattak, hogy egy szenvedéssel több vagy kevesebb, már közönyössé vált. Önök nagy szerencsétlenségnek tartják, hogy gonosztevőkkel egy börtönbe zárattatom. Legyenek csak annyi idősek, mint én s járják a magyar vármegye útjait, s látni fogják, hogy ebben a tömlöc az élettől nem annyira különbö zik, mint ahogy most hiszik."

Szépirodalmi Kiadó, 1965,Budapest
Eötvös József.... Deák Ferenc mellett a XIX. század legkiemelkedőbb szabadelvű magyar politikusa, egyben jelentős regényíró. Egész életét a korabeli Magyarország - ezen belül az egykori igazságszolgáltatás és oktatás korszerűsítésére áldozta. A falu jegyzője című regényében, hasonlatosan Jókai Ráby Mátyásához egy becsületes falusi jegyző megpróbáltatásain keresztül a kor zűrzavaros, korrupt és kegyetlen igazságszolgáltatását ábrázolja


5.
Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre


"Az ítélethozatal napján, május 23-án reggel, miközben a bíróság bevonulására vártunk, s én az időt e különlegesen jelentékeny dupla szendvics elfogyasztásával ütöttem agyon, Vera megsúgta nekem, hogy egy évet fogok kapni. Nezál Ferenc, igazságügyi miniszter aznap reggel tudatta ezt a bátyámmal, aki jó néhány év óta körülbelül a szóban forgó időpontig az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő főosztályának vezetője volt. Egy év nem nagy idő, az sem lehetetlen, amennyiben megúszom fegyelmi nélkül, a büntetésem egynegyedét elengedik, így néhány hónap múlva otthon lehetek. És rágtam, nyeltem, vigyorogtam, optimista alkatom folytán nemigen hittem abban, hogy mennyit kell még ülnöm. Aztán bevonult a bíróság. Tóth Matild bíró a maga száraz hangján felolvasta az ítéletet, öt évet kaptam. A teremben dermedt némaság honolt, senki nem hitt a fülének... Már nem izgatás volt immár a bűnünk, hanem a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés. Engem végül az öt év sem sújtott le annyira, persze szilárdan meg voltam győződve arról, hogy az egész ítélkezés, akárcsak a többi, kutyakomédia, politikailag és erkölcsileg nem tartható sokáig. Hát ebben tévedtem. "



"Egy nyiszlett öregember a bírói asztal bal oldalán aziránt érdeklődött, hogy költő létemre ismerem-e József Attilát. Vigyorogva bólintottam: József Attila legtöbb versét betéve tudtam, róla írtam szakdolgozatomat is. A kisöreg nem fogadta el a válaszomat: ha ismerném a szóban forgó költőt - mondta -, akkor nem fordultam volna a proletáriátus ellen, hiszen József Attila haláláig a párt hű fia volt. Magyarázni kezdtem, hogy hűségéért hányszor rágalmazták és alázták meg. Az ülnököt kibírhatatlan értelmiségi okoskodásom eszeveszettül dühbe hozta. Ő az ügyésznővel ellentétben veterán kommunista, a Tanácsköztársaság itt maradt kövülete, aki szentül meg volt győződve arról, fel kellene minket akasztani. Életemben először találkoztam akkor a szent együgyűséggel, olyan emberrel, akinek gyűlöletét nem karrierizmus vagy szadizmus, hanem az eszményi meggyőződés lángja szította."

Napra-Forgó Kft. Kiadó.
Kiadás: 1988.
Eörsi István író, publicista, 1956-os forradalomban való részvételért ítélték súlyos börtönbüntetésre



6.
Szász Béla: Minden kényszer nélkül.


"Természetesen az első órákban iparkodtam már kipuhatolni, vajon kik lakják a szomszédos zárkákat. Jobb felől nem kaptam választ, de a bal oldali falon visszakopogtak és a szomszéd, Szűcs Miklósként mutatkozott be. Elámultam, mert Szűcs Miklós, az államvédelmi hatóság helyettes vezetője volt. De míg Szűcs Ernő a Szovjetunióba emigrált, Szűcs Miklós Angliában töltötte a háború esztendeit. A háború után a hivatalos magyar pártlap, a Szabad Nép londoni tudósítója volt. 1949-ben hazahívták, majd letartóztatták azzal a váddal, hogy angol ügynök. Kopogásával kijelentette, hogy bízik a pártban, nem kételkedik abban, hogy tévedés történt, ártatlansága kiderült, és hamarosan szabadlábra kerül. Én akkor már túl voltam az ilyen gyermeteg i llúziókon, de minden érvelés ellentmondás értelmetlennek, sőt, kegyetlennek látszott, nem tudtam és nem is akartam Szűcsöt kilátástalan helyzetünkről meggyőzni. Így egész "társalgásunk" abból állt, hogy nap mint nap lejátszottunk egy sakkpartit. Az őrök megtűrték, hogy kenyérbélből sakkfigurákat gyúrjunk, a falon keresztül átsakkoztuk a tavaszt, a nyarat, míg valamikor augusztus végén Szűcsöt el nem szállították. Mint később megtudtam, valóban kiszabadult, de csak napokig ünnepeltette a pártba vetett hitének diadalát, mert újból letartóztatták, és hihetetlenül kegyetlenül bántak vele. Egy rabtársa látta őt az ÁVH pincéjében, már lábra sem bírt állni, önkívületben ismételte, ne bántsák, bármit aláír".

"Csoportunkat a váci fegyház úgynevezett magánzárka osztályára szállították. Asztal, vagy szék a tenyérnyi zárkába a polgári elpuhultság fényűzésének számíthatott, az intézet elöljárói semmiféle bútort nem engedélyeztek a zárkákba. Polc hiánya senkit nem zavart, hiszen minden holminkat elvették tőlünk. Egy bádog vederben este és reggel vizet adtak be, ezt ittuk, ezzel öblítettük a csajkánkat, ezt mértük ki ébresztő után a reggeli tisztálkodás inkább jelképes, mint foganatos műveletéhez. Az ajtó melletti sarokba masszív fedeles vasbödön állt, a kibli. De első váci napjaink eufóriás jókedvét a nyomasztó környezet sem vetélte el. Hosszú hónapok magánya után lázasan felajzott bennünket egymás társasága, meg annak a meglepő szenzáció ja, hogy a kínzások és éheztetések ellenére élve maradtunk. Senkit sem zavart hát a verítékszagú elnyűtt darócruha, sem pedig, hogy hetekig nem borotváltak, hónapokig a levegőre nem vittek bennünket. Tavaszodott már, amikor - sokunk csaknem két év teljes elzárt fogsága után az első börtönudvari sétánkra indulhattunk. Nevünket még őreink előtt is titokban tartották, a daróc egyenruhánkra akasztott számtábla nem árulta el puszta számmá lefokozott kilétünket."

("M.O"). Szamiszdat Kiadás, Budapest 1984.
Szász Béla, politikus, író, újságíró
1949-ben, a Rajk-per egyik mellékvádlottja, nyilvános tárgyalása sosem volt, titkos eljárásban ítélték el, 1954 augusztusában rehabilitálták

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.