Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Büntető Jog, Büntető eljárás

2008.03.22

Büntető Jog 
 
 
 
  

 - közjog

- magánjog

- nemzetközi

- polgárjog (szerződések, - büntetőjog  jog

  polgári peres eljárások) - közigazgatási jog

- családjog   - alkotmányjog 

A jogállamban kizárólag az államnak van büntető hatalma, és az elvek itt érvényesülnek a legeklatánsabban, mivel emberi jogokat érint ® mozgásszabadság, cselekvési autonómia, kényszerintézkedések 

A büntetőjog szoros összefüggésben van:

  • az alkotmányjoggal
  • a közigazgatási joggal (autóvezetés közbeni szabálysértés) ® pénzbírság elzárásra váltható
  • a nemzetközi joggal – az állam területén elkövetett bűncselekmény ® vannak nemzetközi jogi üldözési egyezmények
  • béke, emberiség elleni, háborús bűntettek
  • kriminogén magatartások, amelyek különösen veszélyesek a társadalomra ® prostitúció, pénzmosás, gyermekkereskedelem, szervezett bűnszövetkezetek

 Büntető eljárási jog: anyagi jog ® minden, amit a Büntető Törvénykönyv tartalmaz

  • általános típusú normák
  • mindaz, amit a jogalkotó bűncselekménynek nyilvánít ® komoly politikai értékrendet tükröz
  • az állam a büntető hatalmát hogyan érvényesíti: hogyan előzi meg, üldözi, biztosítja
  • büntetés-végrehajtás: hogyan, milyen feltételek mellett kell megtenni

 

    1. Mit nevezünk bűncselekménynek, hogyan érvényesíti az államhatalom a célját:
      • a parlament nyilváníthat egy cselekményt bűncselekménnyé ® büntetőjogi joghátrányt is kilátásba helyezhet
      • bűncselekmény: amely a társadalomra olyan veszélyes, hogy a jogalkotó büntetőjogi eljárást helyez kilátásba a bűnelkövetővel szemben ® itt egy értékrendbeli viszonyítás is kifejeződik
      • tényállást alkot, megvalósítójával szemben szabható ki a büntetés

Tényállás részei:

  • hipotézis: pl. aki mást megöl
  • diszpozíció: súlyosbító, enyhítő körülmények
  • szankció: büntetési tétel, amit kilátásba helyez ® lehetősége van mérlegelni a tárgyi, anyagi oldalt

 

Þ folyamatos közéleti-politikai értékelésen megy keresztül ® pl. az ittas vezetés bűncselekmény vagy csak szabálysértés 

    1. Büntetőjog céljának meghatározása:
  • eltérő civilizációk eltérő megoldásokat alkalmaznak
  • mi motiválja az államot, amikor büntető hatalmát gyakorolja

 

3. Büntetőjogi elméletek: 

        1. megtorló elmélet: az elkövetett tettet meg kell torolni
          • megsérti a jog épségét, egy jogi parancsot ® ezt kell helyreállítani
          • mennyire jól alkalmazható ez az elv ma ® jogpolitikai megfontolások – erkölcsi tartalom

 

        1. általános megelőzés elmélete: a társadalom védelméről való gondoskodást helyezi előtérbe ® generálprevenció
  • a jog ultima ratio (végső megoldás) ® amikor kimerült minden más eszköz
  • kell legyen egy küszöb az állam értékrendjében ® eddig engedem és nem tovább
  • fő cél a társadalom védelme ® az állampolgár ne legyen bűncselekmény áldozata, ne váljon bűnözővé Þ ne devalválódjanak az értékrendek, megállítsa a bűnözést

 

        1. speciálprevenció: az egyén visszatartása a bűncselekmények elkövetésétől ® akár első, akár ismétlődő módon

 

        1. legújabb felfogás: áldozatvédelmi egyezmények, nemzetközi szinten is ® viktimológia: a sértetté/áldozattá válás megelőzése
  • a büntetés célja lehet az, hogy az áldozat szerepére koncentrál – mit nyer ő vele, ha az elkövetőt elzárják (pl. öt éves gyermek helyzete könnyebb lesz-e a büntetéstől, miután a gyilkos megölte a szüleit) ® az elítélt végezzen munkát az áldozat javára

 

Þ a b-c. elveknek minden egyes büntetőjogban benne kell lenniük

        1. az elkövető reszocializálása (vitatott): visszavezetés a társadalomba
  • nagy kérdés: lehet-e a büntetés-végrehajtás célja a nevelés
  • ma Magyarországon 15.000 elítélt van a börtönben
  • kitűzhető-e a reszocializációs cél egy zsúfolt, elszigetelt, munka nélküli zárt világban

 

A büntetőjog hogyan tud válaszolni ezekre a kérdésekre, kit fenyeget a törvényhozó a büntetéssel? 

  1. A bűncselekmény alanyai
    1. tettes: a bűncselekményt egyedül követi el
    2. felbujtó: valakit rávesz a bűncselekmény elkövetésére
    3. bűnpártoló: a bűncselekmény után  akadályozza a nyomozást, valamit vagy valakit rejteget, eltitkol

 

  1. A bűncselekmények kategóriái:
    1. bűntett: szándékosan vagy gondatlanul elkövetett,  véghez vitt bűncselekmény ® mindaz, amit a törvényhozó annak tart Þ két évnél hosszabb szabadságvesztéssel sújtható
      • gondatlanság: elmulasztja a kellő gondosságot, nem képes a gondossági intézkedéseket végrehajtani, vagy azt felismerni ® hanyagság, mulasztás, körültekintés hiánya
      • szándékosság: kívánja az eredményt ® halált, pénzt, belenyugszik a tett eredményébe

b. vétség: minden, ami nem bűntett 

  1. A bűncselekmények fázisai:
    1. befejezett bűncselekmény: az, amelyik már megtörtént
    2. előkészület: a bűncselekmény tényállása előtt – egy eleme sem valósult meg a bűncselekménynek, pl. megvette a bombát, kést, lőszert ® bizonyítani kell, hogy az előkészületnek van-e kapcsolata a bűncselekménnyel
    3. kísérlet: a bűncselekmény valamely tényállása/eleme már megvalósult, pl. rálő az áldozatra, felfeszíti az ajtót (betöréses rablás vagy rongálás)
  • ez különösen az élet elleni bűncselekményeknél fontos
  • súlyos testi sértés vagy emberölés ® mire irányult az elkövető szándéka

 

  1. Büntetések:
  • megfelelnek a civilizáció, a társadalom elvárásainak
  • megalapozott, preventív hatással kell rendelkezniük
  • akkor hatásos, amikor az elkövető a bűncselekményt elkövette ® ahhoz közeli időpontban kell a büntetésnek megtörténnie (pl. azonnal kivégzik, nem 8-10 év múlva, mert ekkor már elveszti preventív hatását)
  • fő- és mellékbüntetések

 

        1. Főbüntetések:

 

    1. halálbüntetés: az alkotmánybíróság tiltotta be és nyilvánította alkotmányellenesnek ® nem biztos, hogy a parlament megszavazta volna a törvényt Þ az új demokrácia jogi megoldása
  • az emberi élet és méltóság az embertől elválaszthatatlan jogok ® ezért alkotmányellenes a halálbüntetés
  • nem megtorló jogrendszer nem alkalmazhat halálbüntetést
  • a halálbüntetés kivételes büntetési nem ® csak akkor alkalmazták, amikor nem volt más remény az illető megváltoztatására

 

    1. szabadságvesztés: hosszú, tartós szabadságelvonás, a külvilággal való kapcsolattartás eltiltása
  • cél: megjavítani, reszocializálni, visszavezetni a társadalomba
  • nem lehet embertelen, megalázó bánásmódot alkalmazni
  • a valós életfogytiglani büntetésnek van-e értelme, ha nem adja meg a szabadulás esélyét ® csak akkor szabható ki, ha nem várható a társadalomba való visszailleszkedés
  • mi a biztosíték, hogy 10-15 év múlva megjavul-e vagy sem

 

    1. áldozat védelmére való munka:
  • szociális jog – javító-nevelő munka
  • munkavégzési kényszer elrendelése
  • ez a forma ebben a térségben válságban van
  • humánus: a társadalmi környezetben hasznos munkát végez

 

    1. pénzbüntetés:
  • hatékony, meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre váltható
  • a büntetés célja szabadságelvonás nélkül is megvalósulhat

 

B. Mellékbüntetések:

  • önmagukban nem alkalmazhatók
  • főbüntetéshez társul
  • ha a mellékbüntetés segít elérni a büntetés célját, kifejezetten elősegítheti azt, sőt kívánatos is

 

  1. eltiltások:
    • közügyektől való eltiltás
    • gépjárművezetéstől való eltiltás ® határozott időtartamra, vagy véglegesen
    • hivatás gyakorlásától való eltiltás

 

  1. kitiltás: az elkövetőt valamely településről, vagy országrészről kitiltják
  2. kiutasítás: csak nem magyar állampolgárral szemben alkalmazható ® nem fosztható meg állampolgárságától
  3. pénzbüntetés: felfüggesztett szerényebb szabadságvesztés + pénzbüntetés együtt (ez nagyobb összeg is lehet)

 

      • nincs olyan büntetés, amit a törvény nem ismer ® a bíró csak olyan büntetést alkalmazhat, amit a törvény, jogszabály ismer
      • a magyar jogrendszer törvényhez kötött, csak az szabályozhat, szankcionálhat, mondja meg, milyen joghátrány alkalmazható ® a bíró csak mérlegeli, figyelembe veszi a körülményeket

 

  1. Büntethetőség és az azt kizáró okok:
  • ki az, akit büntetéssel lehet sújtani
        • aki a bűncselekményt elkövette, vagy gondatlanul járt el
        • büntethetőség kizáró oka: ha jogos önvédelem, próbálja megakadályozni a bűncselekmény elkövetését ® nehéz elbírálni, arányosan hárítja-e el a támadást
        • végszükségben való cselekvés: maga a cselekvő is megvalósít egy tényállást, amit valamilyen külső körülmény miatt nem tud elkerülni
        • hivatása gyakorlása közben végzett cselekmény ® pl. az orvos lábat amputál

 

  1. Szuverén törvényhozás, törvénykönyv, apparátus:
  • egyre kötöttebbé válik a nemzetközi szerződések alkalmazása miatt
  • célja: választ adjon a bűnözésre
  • ultima ratio választ ad ® jogfosztással jár, nem biztos, hogy igazságos

 

A büntetőjog ma Magyarországon:

  • szigorú
  • sok területet fed már le
  • átalakulóban van
  • célja: az erős kriminalitás visszafogása
  • a társadalom védelmének biztosítása

 

 Az ártatlanság védelme és a védelemhez való jog


Alkotmány 57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

A büntetőeljárás alá vont személyek jogai súlyos korlátozás alá vethetők. Az Alkotmány ezért olyan biztosítékokat tartalmaz a büntetőeljárással összefüggésben, amelyek garanciákat nyújtanak arra, hogy azokat az alkotmányos jogokat csak a szükséges mértékben és a törvényesen meghatározott rendben korlátozhassák. A büntetőeljárásokban különösen nincs helye az önkénynek és a tisztességtelen bánásmódnak. A büntetőeljárás alá vont személyek az eljáró állami szervekkel szemben több szempontból hátrányos helyzetben vannak. Ez a méltányos eljárás keretében egyenlíthető ki.
Az ártatlanság vélelme alapvető alkotmányos jog. Az országgyűlési biztosok természetszerűleg ennek a jognak nem azokat a vonatkozásait vizsgálják, amelyek a bírósági eljárásokhoz kötődnek. Ugyanakkor a “kis büntetőjog”, tehát a szabálysértések körében az európai jogfejlődésben hasonló követelményeket állítanak, mint amelyek a büntető ügyekben számon kérhetők.
A védelem jogával az országgyűlési biztosok megalakulásuk óta folyamatosan foglalkoznak. Számos egyedi ügy mellett az országgyűlési biztos átfogó vizsgálatot is folytatott ezen a területen. A védelemhez való jog olyan alapjog, amelynek gyakorlati érvényesülését folyamatosan ellenőrizni kell.

OBH 3724/1996.
I. A meghatalmazott védővel rendelkező terhelt akadályozása abban, hogy még egy ügyvédnek védői meghatalmazást adjon, visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében biztosított védelemhez való joggal összefüggésben.
II. A terhelt és vagyoni ügyei vitelével meghatalmazott jogi képviselője kapcsolattartásának aránytalan korlátozása, amely a vagyoni jogok elenyészésével jár, visszásságot okoz az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben.
I. A panaszos azt kifogásolta, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) nem tette lehetővé, hogy előzetes letartóztatásban lévő, és ebben az ügyben másik meghatalmazott védővel rendelkező korábbi ügyfelével találkozzon. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a terhelt érdekében az eljárás minden szakaszában, így a nyomozás során is védő járhat el; a védelemhez való jog az eljáró hatóságok részére kötelezettségként jelenik meg; a terhelt és a védő kapcsolattartásának módját meghatározó részletszabályok kötelező módon írják elő ennek biztosítását; a büntetőeljárásról szóló törvény a terhelt érdekében több védő eljárását is engedélyezi, és a részletszabályok sem tartalmaznak korlátozást a második vagy további védő eljárására vonatkozóan. A panaszos ügyvéd megakadályozása abban, hogy a terhelttől meghatalmazást kapjon, visszásságot okozott a védelemhez való alkotmányos jogával összefüggésben.

I. A panaszos azt kifogásolta, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) nem tette lehetővé, hogy előzetes letartóztatásban lévő, és ebben az ügyben másik meghatalmazott védővel rendelkező korábbi ügyfelével találkozzon. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a terhelt érdekében az eljárás minden szakaszában, így a nyomozás során is védő járhat el; a védelemhez való jog az eljáró hatóságok részére kötelezettségként jelenik meg; a terhelt és a védő kapcsolattartásának módját meghatározó részletszabályok kötelező módon írják elő ennek biztosítását; a büntetőeljárásról szóló törvény a terhelt érdekében több védő eljárását is engedélyezi, és a részletszabályok sem tartalmaznak korlátozást a második vagy további védő eljárására vonatkozóan. A panaszos ügyvéd megakadályozása abban, hogy a terhelttől meghatalmazást kapjon, visszásságot okozott a védelemhez való alkotmányos jogával összefüggésben.
II. A jogszabályok a kényszerintézkedés által szükségképpen korlátozott jogok kivételével általában biztosítják a fogvatartott jogainak gyakorlását. Az előzetes letartóztatás alkalmazásának célja általában nem a vagyoni jogok gyakorlásának korlátozása; foganatosítása ugyanakkor általában kizárja ezek személyes gyakorlását; a büntetőeljárásra vonatkozó jogszabályok általában a terhelt és a védő kapcsolatára vonatkozóan tartalmaznak privilegizáló szabályokat, ezért ha a terhelt kifejezetten vagyoni jogai gyakorlására kíván ügyvédnek meghatalmazást adni, ezt a látogató fogadásának általános szabályai alapján teheti meg. A helyettes biztos ezért megállapította, hogy a terheltnek korlátozható az a törekvése, hogy a vele szemben folytatott büntetőeljárással össze nem függő ügyben képviseleti meghatalmazást adjon az általa kiválasztott ügyvédnek. A korlátozás azonban nem alkalmazható olyan módon, hogy a terheltet teljesen megakadályozza vagyoni jogainak gyakorlásában, ez ugyanis a vagyoni jogok elenyészéséhez vezethet, ami aránytalansága miatt visszásságot okozna a tulajdonhoz való joggal és az e jog által védett egyéb jogosítványokkal összefüggésben. A hatályos jogszabályok az előzetes letartóztatásban lévő terhelt és jogi képviselője kapcsolatát nem szabályozzák kielégítően. Ilyen szabályozás hiányában fennáll annak közvetlen veszélye, hogy az érintett nyomozó hatóságok aránytalanul korlátozzák ezt a kapcsolattartást, ami a tulajdonhoz való jog alkotmányos visszásságot okozó sérelméhez vezethet.
A helyettes biztos javasolta, hogy az országos rendőrfőkapitány haladéktalanul terjessze ki a budapesti rendőrfőkapitány saját hatáskörében a sérelem orvoslására hozott intézkedését az irányítása alatt álló nyomozó hatóságokra, javasolta továbbá, hogy az igazságügyminiszter egészítse ki a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló rendeletet olyan rendelkezéssel, amely alkalmas a feltárt visszásságok orvoslására. Az országos rendőrfőkapitány elfogadta a kezdeményezést, az igazságügy-miniszter azonban csak részben tett eleget a javaslatoknak, mivel álláspontja szerint a hatályos jogszabályok kielégítően rendezik a terhelt és védője kapcsolattartását, a terhelt és jogi képviselője kapcsolattartására vonatkozó javaslat pedig az új büntetőeljárási törvény miatt szükségessé váló jogszabály-revízió során teljesíthető. A helyettes biztos a jogi képviselőre vonatkozó részben elfogadta a választ, a védő vonatkozásában azonban fenntartotta javaslatát. Az igazságügy-miniszter az ajánlásra hosszú ideig sürgetés ellenére sem válaszolt, majd azért nem tartotta továbbra sem szükségesnek a módosítást, mert a bv-intézetekben hasonló visszásság nem történt. A közlésre, valamint arra való tekintettel, hogy a rendőrségi fogdák vonatkozásában az országos rendőrfőkapitány intézkedése alkalmas a visszásságok megelőzésére, a helyettes biztos a fenntartott ajánlást visszavonta.

OBH 4221/1996.
A “forgalomba hozatal” jogszabályi definíciójának hiánya, illetve a “forgalomba hozatal” tágabb értelmezésével azonos jogalkotói vélelemre épülő szabálysértési tényállás mint a fogyasztói érdekek védelmét biztosító szabályozás nem tekinthető az ártatlanság vélelme Alkotmányt sértő korlátozásának.
A panaszos azért fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, mert a Nógrád Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a “forgalomba hozatal” tényének bizonyítása nélkül állapította meg a minőségtanúsítási kötelezettség megszegésének szabálysértése elkövetését. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a szabálysértési ügyekben eljáró szerveket is terheli a tényállás teljes körű felderítésének kötelezettsége. A konkrét ügyben másodfokon eljáró Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a minőségtanúsítási kötelezettség megszegése szabálysértésének megállapításakor anélkül állapította meg a “forgalomba hozatal” megtörténtét, hogy az ügyben alkalmazható jogszabályok bármelyike meghatározta volna a kérdéses fogalmat. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jogszabályi definíció hiánya miatt a jogalkalmazó számára a “forgalomba hozatal” tágabb és szűkebb értelmezése is lehetséges. A szűkebb értelmezés elfogadása esetén a “forgalomba hozatal” csak akkor lenne megtörténtnek tekinthető, ha a terméket értékesítették, és a birtokos személye is megváltozott, így azonban a jogalkalmazónak minden egyes esetben bizonyítania kellene az értékesítés tényét. A minőségtanúsítási kötelezettség megszegésének szabálysértési tényállásként való meghatározása a fogyasztóvédelmi szabályok között ultima ratio-nak tekinthető, amennyiben olyan magatartásokat szankcionál, amelyeket más jogszabályok is tiltanak. A fogyasztóvédelmi szabályok általános jellegzetessége, hogy azok bár jellegükben többféle, de a fogyasztók általi érvényesíthetőség szempontjából azonos érdekeket védenek : olyanokat, amelyek kizárólag a fogyasztók által rendkívül kis hatékonysággal lennének érvényesíthetők. Ez a megfontolás magyarázza az állami beavatkozást, amely végső soron büntetéssel sújtja azokat, akik ezen fogyasztói érdekekre nincsenek tekintettel. A minőségtanúsításra vonatkozó szabályok megalkotásakor a jogalkotó abból indult ki, hogy a minőségtanúsítási kötelezettség körébe tartozó termékek gyártóitól, importőreitől és forgalmazóitól fokozott gondosság várható el a rájuk vonatkozó szabályok megismerésekor. A tágabb értelmezéssel azonos jogalkotói vélelem, amely szerint a “forgalomba hozatal” már az árunak az üzletben való elhelyezésével megvalósul, azon a megfontoláson alapul, hogy a fogyasztói érdekek védelme elegendő indokot szolgáltat egy – a bizonyítási szabályok szempontjából – a forgalmazóra nézve szigorúbb jogtechnikai megoldás alkalmazásához.
Az országgyűlési biztos a fent kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a vizsgált esetben az ártatlanság vélelmének – a fogyasztói érdekek védelme céljából felállított jogi vélelem általi – korlátozása nem tekinthető alkotmányos cél nélkülinek, sem aránytalannak, ezért alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság nem áll fenn.

OBH 6416/1996.
A szabálysértési hatóság az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében biztosított ártatlanság vélelmével összefüggésben visszásságot okozott azáltal, hogy az egyik eljárásban nem bizonyított tényt egy összefüggő másik eljárásban bizonyítottnak tekintett. Az erre alapozott, feltűnő egyoldalúsággal indokolt határozat visszásságot okozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben is.
A panaszos magánlaksértés bűntette miatt feljelentést tett, mivel válófélben lévő, az esemény idején kórházban tartózkodó feleségének fia és annak élettársa éjjel megjelentek lakásán, engedélye nélkül bementek az általa használt szobába, és ott bent maradtak. A panaszos töltetlen pisztolyát rájuk fogta, mire a behatolók eltávoztak. A kölcsönösen tett feljelentések miatt indult büntetőeljárást a behatolókkal szemben a rendőrség megszüntette, mivel a nyomozás adatai szerint nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése. A panaszost azonban pénzbírsággal sújtották veszélyes fenyegetés szabálysértése miatt, és a jogos védelmi helyzetre hivatkozását a jogorvoslati eljárásokban sem értékelték.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is figyelemmel megállapította, hogy az a jogszabályi előírás, amely a lakosság egészét érinti, meghatározott magatartást jogsértésként fogalmaz meg, és annak megtorlásául büntető jellegű szankciót helyez kilátásba, büntetőjoginak minősül, ezért az ártatlanság vélelme olyan módon hatályosul Magyarországon, hogy a “bűnösnek tekintendőség” kérdésében az Alkotmány szövege alá tartozónak kell érteni a szabálysértési eljárást is. Az Alkotmány szövege szerint a bíróság jogerős határozatáig terjedő vélelem tehát nem értelmezhető úgy, hogy az ne lenne kötelező az egyéb – így a szabálysértési – hatóságok eljárására is, feltéve, hogy az büntető jellegű szankcióval fenyegetett cselekmény miatt folyik. A szabálysértési hatóság azáltal, hogy a lakásba behatolás egyik eljárásban nem bizonyított jogtalanságának kérdését a másik eljárásban további meggyőző bizonyítékok hiányában a panaszos terhére értékelte, megsértette a panaszos ártatlanságának alkotmányos vélelmét.
A szabálysértési határozat érvelése nem bizonyított tényeken alapszik, nem veszi figyelembe továbbá azt sem, hogy az alkalmazott büntetőjogi elvek ismerik a vélt jogos védelem fogalmát, amely esetére a tévedés szabályait kell alkalmazni. Mivel a tévedést mint mentő körülményt a szabálysértési jog is ismeri, alkalmazásának nem lett volna akadálya. A panaszos jogos védelemre hivatkozásának elutasítása tehát a felmerült bizonyítékok egyoldalú értékeléséből adódott, ami sértette a panaszos pártatlan eljáráshoz való jogát.
A helyettes biztos kezdeményezte, hogy a legfőbb ügyész nyújtson be óvást az eljárt szabálysértési hatóságoknál annak érdekében, hogy a panaszos alkotmányos jogait megsértő határozatot helyezzék hatályon kívül, az állami irányítás jogi eszközének kibocsátása útján pedig gondoskodjon arról, hogy a szabálysértési hatóságok az új szabálysértési törvény megalkotásáig is vegyék figyelembe a szabálysértési és a büntetőjog összefüggéséből fakadó alkotmányossági követelményeket. Javasolta továbbá, hogy az igazságügy-miniszter gondoskodjon a szabálysértési eljárás kodifikációjának felgyorsításáról. A legfőbb ügyész az ajánlásokat elfogadta. Az igazságügy-miniszter az ügyet áttette a belügyminiszterhez, aki az ajánlást szintén elfogadta.

OBH 7041/1996.
Nem okoz visszásságot az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében biztosított védelemhez való joggal összefüggésben, ha a nyomozó hatóság a védőt csak két nappal korábban – vagyis ésszerű időben – értesíti a tervezett nyomozási cselekményről, illetve ha a védőnek a nyomozási cselekmények és az iratismertetés folytatásának időpontjára vonatkozó kérését figyelmen kívül hagyja.
A panaszos előzetes letartóztatásban lévő fia ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányság folytatott nyomozást. A meghatalmazott védőt egy pénteken irodája zárása után értesítette a rendőrség arról, hogy a következő hétfőn nyomozási cselekményre kerül sor. Azt a kérését, hogy legalább két munkanappal a nyomozási cselekmény előtt értesítsék, valamint hogy előre bejelentett távolléte alatt ne végezzenek nyomozási cselekményt, a nyomozó hatóság nem teljesítette. A nyomozás befejezésekor tartott iratismertetést pedig kétszer is megszakították azzal, hogy a következő munkanapon folytatják, a védő halasztási kérését nem vették figyelembe, és ezzel kapcsolatos panaszát az ügyészség nem volt hajlandó jegyzőkönyvezni.
Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a védő eljárási cselekményről történő értesítésének elmulasztása a védelemhez való alkotmányos jog gyakorlásával összefüggésben alkalmas visszásság okozására. Az alkotmányos jog gyakorlását a törvényben biztosított jogosítványok szabályozzák. E jogosítványok tényleges gyakorolhatósága érdekében pontos jogszabályi rendelkezés hiányában a rendőrségnek úgy kell az értesítést elküldenie, hogy az ésszerű időben megérkezzen a védőhöz. Az értesítés ideje akkor tekinthető ésszerűnek, ha a védőnek tényleges lehetősége van arra, hogy a nyomozási cselekmény helyszínén megjelenjen, vagy helyettesítéséről gondoskodjon. Mivel az ügyvédek saját maguk által meghatározott munkarendben dolgoznak, továbbá előfordulhat, hogy egy időben több megbízó ügyében kell eljárniuk, a nyomozó hatóságtól általában nem várható el ezeknek a szempontoknak a figyelembevétele. A védelemhez való jogból – kötelező védői részvétel jogszabályi előírása hiányában – nem következik a nyomozó hatóság olyan kötelezettsége, hogy feltétlenül gondoskodjon a védő jelenlétéről, csak ennek a lehetőségét köteles biztosítani. A nyomozási cselekményt két nappal megelőző értesítés, illetve az iratismertetés következő napra tervezett folytatása esetén a védőnek lehetősége volt arra, hogy megjelenjen, vagy helyettesítéséről gondoskodjon, ezért az értesítés ésszerű időben érkezettnek tekinthető. A hatóság eljárása tehát a védelemhez való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot nem okozott.
A nyomozási cselekmények időpontjának megállapítását a nyomozó hatóságok nem kötelesek indokolni. Az iratismertetés folytatása időpontjára vonatkozó kérés sem tekinthető olyannak, amiről a nyomozó hatóságnak indokolt döntést kellene hoznia. A kérés és az arra adott válasz jegyzőkönyvbe foglalását kétségtelenül nem zárja ki jogszabály. Ugyanakkor nem merült fel olyan adat, amely arra utalt volna, hogy a jegyzőkönyvbe foglalás elmulasztása valamilyen “materiális” sérelmet okozott volna a terheltnek. Mivel nincs helye panasznak a bizonyítás körébe tartozó nyomozási cselekmények elrendelése és sorrendje miatt sem, ilyen jog nem illeti meg a gyanúsítottat és védőjét az iratismertetés folytatásának időpontja miatt sem. Amint azt az iratok is bizonyítják, a védőnek lehetősége volt arra, hogy panaszát leírva eljuttassa az érintettekhez. A panasz jegyzőkönyvbe foglalásának megtagadásával ezért az ügyészség szintén nem okozott alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot.

OBH 8441/1996.
II. A büntetőjogi felelősség megállapítása a nyomozás megszüntetéséről hozott ügyészségi határozatban sérti a terheltnek az Alkotmány 57. § (4) bekezdésében biztosított ártatlanság vélelméből eredő azt a jogát, hogy büntetőjogi felelősségéről bíró döntsön, ezáltal visszásságot okoz.
II. Az Alkotmány és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény biztosítja a terheltnek azt a jogát, hogy büntetőjogi felelősségéről csak bíróság dönthet. A büntetőjogi felelősség megállapítása a nyomozás megszüntetéséről hozott ügyészségi határozatban ezért sértette a terheltnek a kegyeleti jogosult apa által képviselt ártatlanság vélelméből eredő azt a jogát, hogy büntetőjogi felelősségéről bíró döntsön, és ezáltal visszásságot okozott.
Ajánlásában a helyettes biztos kezdeményezte, a fővárosi főügyész változtassa meg a Nyomozó Hivatal határozatát oly módon, hogy az az indokolásában se tartalmazza a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását. Javasolta, hogy a legfőbb ügyész utasítsa a nyomozás törvényességét felügyelő ügyészeket, gondoskodjanak arról, hogy a nyomozó hatóságok a törvény kifejezett felhatalmazásában szereplő eseteket leszámítva ne indítsanak büntetőeljárást életüket vesztett személyekkel szemben, illetve a már megindított büntetőeljárást velük szemben haladéktalanul szüntessék meg; továbbá a terhelt halála következtében a nyomozás megtagadásáról vagy megszüntetéséről hozott határozatokban tartózkodjanak a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításától. A főügyész és a legfőbb ügyész az ajánlásokat elfogadták.


OBH 2531/1997.
A fogva tartottnak az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében megállapított védelemhez való joga nem sérül, ha a gyanúsítotti kihallgatáson, illetve az előzetes letartóztatás kérdésében határozó bírósági meghallgatáson a kirendelt védő vesz részt, és nem a fogva tartott által megnevezett, de meghatalmazással még nem rendelkező védő.
A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult, mert védencét a Gyulai Rendőrkapitányságon gépkocsilopás gyanúja miatt letartóztatták és a kihallgatásakor előadott kérése ellenére védőjét csak késve értesítették, elfogásakor a rendőrök bántalmazták, a látleletet a védő késve kapta meg. A gyanúsított, meghatalmazott védője jelenlétében beismerő vallomást tett, ennek ellenére előzetes letartóztatását fenntartották, míg társát szabadon engedték.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot indított és ennek során beszerezte a nyomozás iratait.
Megállapította, hogy az eljárás alá vont Gyulán eltulajdonított egy kb. 8 millió forint értékű gépkocsit. A lopást rövid időn belül felfedezték. A lopott gépkocsival menekülő gyanúsítottat Vésztő községben utolérték. Az elfogásnak ellenszegült, ezért vele szemben gumibothasználatra került sor. Az intézkedés törvényességét az illetékes elöljáró részletesen kivizsgálta és megállapította, hogy az jogszerű volt.
A gyanúsított kihallgatására a Gyulai Rendőrkapitányságon került sor. A gyanúsítás ellen panasszal élt és kijelentette, hogy védőként egy budapesti ügyvédet kíván meghatalmazni, vallomást csak az ő jelenlétében fog tenni. Kihallgatásán a rendőrség által kirendelt védő vett részt. A gyanúsított a kirendelt védőt kérte meg, hogy értesítse a budapesti ügyvédet. A gyanúsított azt követően írta alá az ügyvédi meghatalmazást, hogy a Gyulai Városi Bíróság végzést hozott letartóztatása ügyében. Folytatólagos kihallgatására már meghatalmazott védője jelenlétében került sor.
Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A meghatalmazott védő a hatóságok előtt meghatalmazásának becsatolását követően járhat el, ez a tény jogosítja fel a védőt eljárási jogainak gyakorlására. A bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló 40/1987. sz. BM Utasítás 271. pontja szerint a gyanúsított védelemhez való jogát a bűncselekmény alapos gyanújának közlésétől kell biztosítani. Tekintve, hogy a gyanúsított érdekében az eljárás kezdetétől fogva védő járt el – először kirendelt, később meghatalmazott védő –, így a nyomozó hatóság mulasztást nem követett el, és a gyanúsítottnak a védelemhez való alkotmányos joga nem sérült. A beadványban foglaltakkal kapcsolatban nem volt megállapítható alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a további vizsgálatot megszüntette.

OBH 7627/1997.
I. Az önvád alóli mentességre közvetett figyelmeztetést követő tényfeltáró vizsgálat, illetve a felelősség megállapítását nem tartalmazó befejező határozat nem okoz visszásságot az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében biztosított ártatlanság vélelmével összefüggésben.
II. A nem határozati formában hozott, indokolást nem tartalmazó és a fegyelmi felelősség kimondását mellőző, a fegyelmi eljárás megszüntetéséről rendelkező levél ellenére alkalmazott fegyelmi jogkövetkezmény visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében biztosított ártatlanság vélelmével össze-függésben.
A beadványt tevő – korábban a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja – azt kifogásolta, hogy a hivatásos szolgálati viszonya fennállása idején vele szemben folytatott fegyelmi eljárás során olyan adatokat használtak fel, melyek ezt megelőzően, a vallomástétel megtagadásának lehetősége nélkül folytatott “tényfeltáró vizsgálat” során keletkeztek. Sérelmezte továbbá, hogy a fegyelmi eljárás eredményéről nem kapott olyan határozatot, amely fegyelmi felelősségét megállapította volna, ám a későbbiekben szolgálati elöljárói felelősségét megállapítottnak tekintették.
I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szolgálati jogviszonnyal összefüggésben folytatható fegyelmi eljárásra irányadónak kell tekinteni az ártatlanság vélelmének követelményét. A Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök (MHPK VKF) szolgálati elöljáróként jogosult a vezetése alatt álló bármely szervezeti egység működését megismerni, ezzel összefüggésben az érintetteket írásban vagy szóban jelentéstételre kötelezni. Egy ilyen vizsgálat adatainak értékelése azonban nem vezethet fegyelmi vagy büntetőjogi felelősség megállapítására. Az ártatlanság vélelme a vizsgálat elrendelőjét, illetve folytatóját is köti, vagyis a vizsgált személyeket nem kötelezhetik arra, hogy önmagukat vádolják. A tényfeltáró vizsgálat vezetője figyelmeztette az érintetteket, hogy ha a vizsgálat során olyan adatok, tények jutnak a bizottság tudomására, amelyek fegyelmi vagy büntetőeljárás megindítását teszik indokolttá, haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket. A határozat – bár a beadványt tevő eljárását mulasztásnak minősítette – sem azt nem állapította meg, hogy kötelezettségét megszegte, sem vétkességre vonatkozó megállapítást nem tartalmazott, nem okozott tehát visszásságot az ártatlanság alkotmányos vélelmével összefüggésben.
II. A beadványt tevő a fegyelmi eljárás befejezésekor felelősséget megállapító határozatot nem kapott. A MHPK VKF levele nem jelentette ki azt, hogy a beadványt tevőt fegyelmi felelőség terheli, és indokolást sem tartalmazott. A MHPK VKF tehát anélkül alkalmazta a fegyelmi felelősség jogkövetkezményét, a figyelmeztetést, illetve tagadta meg a költségek megtérítését, hogy a fegyelmi felelősséget a törvényi előírásoknak megfelelően megállapította volna. Ezáltal visszásságot okozott a beadványt tevőt megillető ártatlanság vélelmével, a jogbiztonság követelményével, továbbá a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben.
Ajánlásában a helyettes biztos kezdeményezte, hogy a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök gondoskodjon a beadványt tevő ügyében a költségekkel kapcsolatban a fegyelmi eljárást követően született határozatok olyan módosításáról, ami megfelel a valós jogi helyzetnek; valamint arról, hogy a fegyelmi, illetve egyéb – tényfeltáró, előzetes – vizsgálatok során az eljárást folytató személyek fordítsanak kiemelt figyelmet az eljárással érintettek jogainak ismertetésére, illetve ennek írásos rögzítésére, a fegyelmi határozatok megfogalmazása során következetesen tartsák be a törvény előírásait, különös tekintettel a formai előírásokra. A honvédparancsnok vezérkari főnök az ajánlásokat elfogadta.

OBH 8769/1997.
I. A megalapozatlan nyomozás – különösen, ha az eljárás alá vont személyt érintő korlátozó intézkedésekkel jár együtt – sérti a Be. 12. § (1) bekezdését, ezáltal az Alkotmány 2. § (1)bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság követelményét.
II. A gyanúsítás közlésének elmulasztása a panaszosnak az Alkotmány 57. § (3) bekezdése szerinti védekezéshez való jogát sérti.
A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság csalás bűntettének alapos gyanúja miatt büntetőeljárást indított ellene, és ennek során eljárási jogai sérültek. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Ennek során beszerezte a nyomozás iratait.
A panaszos sérelmezte, hogy a házkutatás eredményeként lefoglalt iratok egy részét még öt hónap elteltével sem kapta vissza. Vagyonát, bankszámláit, illetve a gazdasági társaságokban lévő üzletrészeit zár alá vették. A nyomozást csalás és sikkasztás alapos gyanúja miatt rendelték el, de csak csalás elkövetésével gyanúsították meg a panaszost.
Az ügyet a Baranya Megyei RFK-nak küldték meg további eljárás lefolytatása végett, ahol azonban a csalást és a sikkasztást elkülönítették, a sikkasztásra vonatkozó részeket visszaküldték Vas megyébe. Az ügy megosztása indokolatlan nehézségeket okozott a panaszos és a védelem számára. A Vas Megyei RFK a sikkasztás bűntettében folytatott nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. A Baranya Megyei RFK az áttételt követő nyolc hónap elteltével bűncselekmény hiányában megszüntette a csalás ügyében folyó nyomozást is. A zár alá vétel megszüntetéséről 1998. január elejéig – amikor a panaszos ismét az országgyűlési biztoshoz fordult – intézkedés nem történt. A panaszos a nyomozás elrendelésekor bevont útlevelét sem kapta vissza.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság által kezdeményezett nyomozás megalapozatlansága a jogállamiság alapelvét, a gyanúsítás közlésének elmulasztása a panaszosnak a védekezéshez való jogát sértette. A házkutatás és lefoglalás során elkövetett szabálytalanságok ugyancsak sértették a Be. szabályait, ezáltal a jogállamiság és jogbiztonság elvét. A nyomozások elkülönítése indokolatlan volt, hozzájárult ahhoz, hogy az iratok küldözgetése és az eljáró szerveket terhelő kötelezettségek tisztázatlansága miatt nem intézkedtek az elrendelt kényszerintézkedések feloldására. A zár alá vétel feloldására és az útlevél visszaadására vonatkozó intézkedések elmulasztása a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos követelményét sértette.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta az országos rendőrfőkapitánynak, hogy vizsgáltassa meg a nyomozás elrendelés megalapozottságát, és intézkedjék, hogy a büntetőeljárásokban lefoglalt dolgokat, zár alá vett értékeket, bevont útiokmányt, engedélyt stb. – amikor a kényszerintézkedés, visszatartás oka, jogalapja megszűnt – az eljárást folytató hatóság haladéktalanul, az eljárás alá vont személy kérése nélkül is adja vissza.
Az ORFK vezetője az ajánlásokat részben elfogadta. Tájékoztatást adott arról, hogy az ügyben az alapos gyanút a nyomozás elrendelése előtt végzett egyéb rendőri intézkedések alapozták meg, de ettől függetlenül a megalapozatlan nyomozás elrendelések megelőzésére intézkedett a Vas Megyei RFK vezetésénél. A konkrét esetben felmerült felelősség megállapítására elévülés miatt nem volt lehetősége. A második ajánlás tekintetében a meglévő szabályozást elegendőnek tartotta.. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese javasolta az ajánlás ismételt megfontolását. Az újabb válasz határideje még nem telt le.

OBH 2291/1998.
I. A fogvatartottak szabad levegőn tartózkodására, illetve telefonhasználatára vonatkozó – jogszabályban rögzített – jogainak korlátozása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz.
II. Az ügyvédi beszélő alkalmatlansága az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében meghatározott védelemhez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.
A panaszos szerint az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóságán (KBI) folyó büntetőeljárásokban letartóztatott védenceit megillető jogok, illetve a védelem jogai sérelmet szenvedtek. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese vizsgálatot indított. Ennek során a KBI fogdájában helyszíni szemét rendelt el és tájékoztatást kért a KBI Vizsgálati Főosztály vezetőjétől.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a sétálóudvarok száma és a személyzet korlátozott létszáma miatt naponta átlagosan csak 20–25 perc szabad levegőn tartózkodást biztosítanak a fogva tartottaknak. Ez nem éri el a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 3. §-ában előírt időtartamot, ami sérti a jogállamiság és jogbiztonság elvét és a fogvatartott jogait, ezért az alkotmányos visszásság megállapítható volt.
A KBI fogdájában a védők összesen két ügyvédi beszélő helyiséget vehetnek igénybe, amelyek közül csak az egyik rendelkezik ún. átadó fiókkal az iratok részére. A belügyminiszter által kiadott fogdaépítési szabályzat szerint egy ügyvédi beszélő helyiséget kell biztosítani. A megnövekedett forgalomra tekintettel egy korábban látogatásokra szolgáló helyiséget is ügyvédi beszélőként használnak. Ebben a helyiségben nem volt még kialakítva az iratok átadására szolgáló fiók. A zavartalan és teljes körű ellátásához szükséges tárgyi feltételek hiánya miatt a védelemhez való jog sérelmet szenvedett.
A fogva tartás szabályai lehetővé teszik, hogy a fogva tartottak ellenőrzés mellett telefonálhassanak, de ezt a gyakorlatban nem tudják megoldani. A vizsgálati főosztályvezető tájékoztatása szerint a fogva tartottak számára a telefonbeszélgetést nem engedélyezik, mert sem a BRFK Gyorskocsi utcai fogdája, sem a KBI fogdája nem rendelkezik az ellenőrzés végrehajtására technikai szempontból alkalmas távbeszélő állomással. Az a tény, hogy egy adott időszakban a fogva tartottak valamely, jogszabályban meghatározott jogosultsága a technikai feltételek hiánya miatt nem biztosított, nem szolgálhat állandó hivatkozási alapként. A feltétel megteremtésére semmilyen intézkedés nem történt, ezért az alkotmányos visszásság a jogállamiság és a jogbiztonság követelményével összefüggésben megállapítható volt.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlotta a budapesti rendőrfőkapitánynak, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogva tartottak részére legalább napi egy óra szabad levegőn tartózkodás biztosítható legyen, az országos rendőrfőkapitánynak pedig, hogy intézkedjék a BRFK és a KBI fogdáiban a Fogdaszolgálati Szabályzatnak megfelelő, technikai úton ellenőrizhető távbeszélő állomás létesítésére, illetve az ügyvédi beszélő kialakítására.
Az ORFK vezetőjének álláspontja szerint az ajánlások anyagi okok miatt nem valósíthatók meg. A KBI vezetője az Ügyvédi Kamarával egyeztetve a beszélő kialakítására intézkedett. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az elutasított ajánlásokat fenntartotta. Az országos rendőrfőkapitány a távbeszélő állomás létesítésére vonatkozó ajánlást elfogadta, de a szabad levegőn tartózkodás biztosítására vonatkozó ajánlásra határidőben nem válaszolt. A választ megsürgettük.

vádlott vallomása
A vallomástétel megtagadása
A vádlott jogai a bizonyítási eljárás során
A vádlott védelemhez való joga
Az eljárási cselekményeknél és a tárgyaláson való jelenlét joga
A fogva tartott vádlott jelenléte
Az iratok megismerésének (másolásának) lehetősége
A vádlotti indítványok, észrevételek
Az utolsó szó joga

A gyanúsított a vádemelés után válik vádlottá. A nyomozás befejezésével ez nem szükségszerű, az ügyész ugyanis a nyomozás befejezése után többféleképpen dönthet. A gyanúsított számára kedvező megoldás a nyomozás megszüntetése, kedvezőtlenebb a vádemelés. Az ügyész határozhat a vádemelés részbeni mellőzéséről vagy a vádemelés elhalasztásáról, illetve a közvetítői eljárásra utalásról. Ha azonban a vádemelés mellett dönt, a gyanúsított vádlottá válik.

A vádlott vallomása

A vádlott vallomása egyrészről a védelemhez való jog egyik alapkövetelménye, másrészről bizonyítási eszköz is a vád, a védelem, illetve az ítélkező fórum kezében. A bíróság köteles a vádlottat részletesen kihallgatni, módot adni neki arra, hogy vallomását összefüggően előadhassa. A tárgyalás során a vádlotthoz ugyanazok intézhetnek kérdéseket, mint a tanúhoz. A vádlottnak - a tanútól eltérően - az eljárás bármely szakaszában joga van a vallomást, a válaszadást megtagadni (önvádra kötelezés tilalma, igazmondásra nem köteles, ártatlanság vélelme), amivel a továbbiakban a védekezésből nem zárja ki magát. Erre minden eljárási szakaszban első ízben tett vallomásánál figyelmeztetni kell. A vádlotti vallomásnak nincs többletértéke más bizonyítási eszközzel szemben, továbbá a terhelt beismerése esetén is meg kell szereznie a hatóságnak a tényállás hiánytalan felderítéséhez szükséges további bizonyítékokat. A tárgyaláson a vallomástételt megtagadó vádlottnak a korábbi nyomozati, jegyzőkönyvezett vallomását felolvasással a bíróság a tárgyaláson a bizonyítás anyagává teszi (mint okiratot). Ha a vádlott nem hallgatható ki (szökésben van vagy beteg) vagy a korábbi jegyzőkönyvezett vallomás és a későbbi tárgyalási vallomás között ellentmondás van, a bíróság a nyomozati vallomást a bizonyítás anyagává teszi. A terhelti vallomások közötti ellentmondás feloldásának módja a szembesítés.

A vallomástétel megtagadása

A vádlott nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, azonban amit mond, az bizonyítékként felhasználható. Az erre való figyelmeztetést és a terhelt válaszát szó szerint jegyzőkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza, de a védekezésének erről a módjáról lemond. A vádlott hallgatásából nem lehet a bűnösségre vonatkozó következtetetéseket levonni.

A vádlott jogai a bizonyítási eljárás során

A vádlott a bizonyítási eljárás során kihallgatottakhoz kérdéseket intézhet, indítványokat és észrevételeket tehet. A vádlott a tárgyalás alatt is értekezhet a védőjével, de a kihallgatása közben ezt csak a tanács elnökének engedélyével teheti meg. Ha valamely kérdés a vádlott befolyásolására alkalmas, illetőleg a választ magában foglalja, az nem az ügyre tartozik, arra illetéktelen személy tette fel, a tárgyalás tekintélyét sérti, vagy az ismételten ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke a kérdésre a feleletet megtiltja. Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a tanúvallomás csak akkor olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza, vagy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúvallomás akadályaira való figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik. A vádlottnak más büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomása felolvasható. A tanács elnöke az ügyész vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból ismertetheti a vádlott korábbi - az eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett - vallomásának részeit, ha a vádlott vallomása a korábbi vallomásától eltér.

A vádlott védelemhez való joga

A vádlott védelemhez való joga az önálló védekezés eszközein túlmenően a védő útján történő védekezés lehetőségét is magában foglalja. Ehelyütt a vádlott védekezési eszközeit és védekező pozícióját jellemezzük.

A vádlott a váddal szembeni védekezése során:

  1. vallomást tehet,
  2. a vallomást és a válaszadást megtagadhatja,
  3. hamis vallomást tehet (amennyiben azzal más konkrét személyt nem vádol bűncselekmény elkövetésével),
  4. bizonyítási indítványokat tehet (pl. szakértő kirendelésére, tanú meghallgatására, szembesítésre stb.),
  5. jelen lehet a tárgyaláson és bizonyítási cselekményeknél és ott észrevételeket, kérdéseket fogalmazhat meg pl. a tanúhoz, szakértőhöz,
  6. vallomását, észrevételeit írásban is benyújthatja,
  7. a szakértőtől véleményt kérhet, amelyet a bíróság okiratként értékel,
  8. perbeszédet tarthat,
  9. az utolsó szó jogán szólhat.

Az eljárás minden szakaszában a terhelt jogainak, illetve a védelemhez való jognak az érvényesülését az eljárás egészét tekintve kell vizsgálni aszerint, hogy a per során biztosított volt-e a "megfelelő idő és lehetőség a védekezésre való felkészülésre", illetve megvalósult-e a vád és a védelem esélyegyenlősége a bizonyítás folyamatában.

Az eljárási cselekményeknél és a tárgyaláson való jelenlét joga

A vádlottnak a tárgyaláson való jelenléte a védelemhez való jognak és a bizonyítási esélyegyenlőségnek is fontos feltétele. A vádlott jelen lehet tehát a tárgyalásokon és az azokon kívül foganatosított bizonyítási cselekményeknél, ha pedig őt a bíróság idézi, köteles megjelenni. Az első fokú tárgyaláson - törvényi kivételektől eltekintve (pl. külön eljárás a vádlott távollétében) - jelenléte az ügydöntő határozat meghozatalának törvényi feltétele. A vádlott jelen lehet a vádlott-társai, illetőleg a tanúk vallomásánál, a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál.

Az első fokú eljárásban a tárgyalásra a vádlottat idézik. A jelenlévő vádlott, ha az idézett védő nem jelent meg, helyette más védőt hatalmazhat meg, illetőleg - ha a védő tárgyalási részvétele kötelező - a meg nem jelent védő helyett más védőt rendel ki a hatóság. Az új védőnek megfelelő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a védelemre felkészüljön. Ha ez nyomban nem lehetséges, a tárgyalást a meg nem jelent védő költségére el kell halasztani.

A vádlott jelenléti joga, ezáltal a védekezés fenti lehetőségei a következő esetekben jogszerűen korlátozhatóak:

  1. a tárgyalást a vádlott távollétében tartják meg
  2. tárgyalás nélkül születik érdemi bírói határozat a bűnösségről.

A fogva tartott vádlott jelenléte

Ha a vádlott egy másik bűncselekmény miatt éppen szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, jelenléti jogai sajátosan alakulnak. Idézés alapján (pl. tárgyalásra) a vádlottat a megjelölt helyre és időre a BV-intézet előállítja. Ha - megjelenési kötelezettség nélkül - csupán értesítést kap (pl. helyszíni szemléről), akkor kell előállítani, ha a megjelenést ő vagy a védője kéri. A BV-intézet akkor állítja elő a vádlottat, ha az előállítást kéri és annak költségeit megelőlegezi. Ha a vádlott az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, az intézet tájékoztatja, hogy költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. Az intézet az előállítás költségeit az elítélt írásbeli kérelmére kivételesen megelőlegezheti, ha a kérelemben a költségek visszafizetését vállalja.

Az iratok megismerésének (másolásának) lehetősége

A bírósági eljárás során keletkezett iratokról (pl. jegyzőkönyvek, szakvélemény) másolat kérhető, illetve készíthető. Az eljárás iratairól az a bíróság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a vádlott kérelmére legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül ad ki másolatot. A bírósági eljárásban a vádlott és a védő részére a másolat kiadása nem korlátozható.

A vádlott és a védő jogosult megismerni azt az államtitkot, illetőleg szolgálati titkot, amelyet olyan irat tartalmaz, amelyet megtekinthet. A vádlott az államtitkot, illetőleg a szolgálati titkot köteles megtartani, a figyelmeztetés kiterjed az államtitok, illetőleg a szolgálati titok megsértésének következményeire is. Az erre vonatkozó figyelmeztetést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jogosult részére az államtitkot, illetőleg a szolgálati titkot tartalmazó iratról másolatot kell készíteni, de a másolatot a jogosult a bíróság titkos ügykezelésre fenntartott helyiségéből nem viheti ki. A másolatot a jogosult a hivatali munkaidőben korlátozás nélkül tanulmányozhatja, és a bíróság hivatalos helyiségében az ügyben tartott tárgyalás idejére a másolat a jogosult rendelkezésére áll. A másolat kiadása ellen nincs helye jogorvoslatnak. A kiadás megtagadása miatt külön jogorvoslatnak van helye. A vádemelés után egyébként a vádiratot megismerheti a tárgyalás előkészítésekor kapja meg.

A vádlotti indítványok, észrevételek

A vádlott a bírói szakban akár írásban, akár szóban (pl. a tárgyaláson) indítványokat, észrevételeket tehet. Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhatnak. A vádlott bizonyítási indítványát a bíróság bírálja el. Amennyiben az indítványt elutasítja (pl. nem idézi meg a kívánt tanút), a vádlottat önálló jogorvoslati jog (fellebbezés) az elutasítással szemben nem illeti meg. A bíróság természetesen nem köteles az indítványoknak helyt adni. Az eljárást lezáró (pl. első fokú) határozattal szembeni jogorvoslatban (fellebbezésben) a vádlott sérelmezheti indítványának az eljárás során történt elutasítását, amelyet a bíróság az érdemi határozat (ítélet) indoklásában köteles megmagyarázni. A vádlott indítványait megismételheti. Az észrevételeket a vádlott az eljárási cselekményekkel kapcsolatban szóban vagy írásban teheti meg. Szóban rendszerint a vádlott jelenléte esetén történik észrevételezés pl. a tárgyalás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban. A bíróság az észrevételt jegyzőkönyvbe veszi, az észrevételnek megfelelően intézkedni azonban nem köteles.

Az utolsó szó joga

A bizonyítási eljárás lefolytatása után, a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, és felhívja a jogosultakat a perbeszédek és a felszólalások megtartására. Az ügyész vádbeszédet, a védő védőbeszédet tart, a vádlott felszólalhat. A védő perbeszéde után a vádlott is szót emelhet saját védelmére. Ha a vádlottnak nincs védője, e felszólalásra a perbeszédre vonatkozó szabályok az irányadóak. A perbeszédek és a felszólalások után, azok sorrendjében viszonválaszoknak van helye. A viszonválaszra további viszonválasz adható, utoljára a védő, illetőleg a vádlott szólhat. A vádlott is mondhat perbeszédet a saját védelmére, ez nem azonos az utolsó szó jogának gyakorlásával. Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti. Ebben kötetlenül nyilatkozhat felelősségéről, újra hangsúlyozhatja az enyhítő körülményeket. A bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárást újra megnyitja, ha ezt a perbeszédekben, a felszólalásokban, illetőleg az utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt szükségesnek tartja.